A nászút és a mézeshetek a házasságot követően az ifjú pár magányos együttléte, hogy megünnepelje életük összekötését, lehetőleg intim és magányos módon. Már a régi korok feljegyzéseiben is szerepelt a nászút olyan leírása, ha egy férfi megnősült nem kellett harcolnia, sem adót fizetnie. Egy évig mentesítették a kötelezettségek alól, hogy élvezhesse házasságát és ifjú feleségét.

A legkorábbi kifejezés erre az időszakra az angol Hony Moonevolt, amit 1546-ban jegyeztek fel. Az első irodalmi megjelenés egyébként egy 1552-ben írt Richard Huloet írásában található. Samuel Johnson, XVIII. századi író – filozófus megfogalmazásában a mézeshetek nem más, mint a házasságot követő egy hónap, amikor nincs más csak együttlét, gyengédség, gyönyör. Az angolok a mézeshetet honeymoonak nevezik, ami összefüggésben lehet, hogy a házasság első mámoros hónapját, érzéseiket a Hold állandó változásaihoz hasonlították: telik, fogy, fellángol, elhamvad. Az Oxford English Dictionary idézete szerint, míg ma a nászút pozitív jelentéssel bír addig a szó eredeti jelentése szerint utalás az elkerülhetetlen, halványuló szerelemre. Egy másik teória szerint az elnevezés onnan ered, hogy a házasság első hónapja a legédesebb.

Számos nyelvben is a mézzel való konszenzusban jelenik meg. Welszben mis mel (méz hónap) és a lengyel is miesiąc miodowy, az arab nyelvben shahr el ‘assal, spanyoloknál luna de miel, olaszoknál Luna di Miele és a törököknél balayı.forrás: wikipedia.org.

Azonban bárhova is menjen egy ifjú pár a szertartás után, a legfontosabb nem a megspórolt pénz elköltése kellene legyen, hogy minél drágább, flancosabb helyre menjünk, hanem az hogy azt az időd csak magukra fordítsák, hátrahagyva a gondokat, készülve a közös jövőre.

Share This